A koronavírus a magyar gazdaság minden szegmensét kedvezőtlen módon érintette. A tanulmány célja, hogy megállapítsa a járvány hazai gazdaságon és társadalmon hagyott nyomának mélységét, és annak hatását a hosszú távú fenntarthatóságra. A kutatás első fejezete az államháztartás helyzetének alakulását vizsgálja, és megállapítja, hogy a 2020-ban megugrott GDP arányos államháztartási mutatók 2021-ben az EU legtöbb tagállamában csökkenni tudtak, ebben azonban a rekord magas GDP növekedés sok helyen nagyobb szerepet játszott, mint a nominális adósságállomány a csökkenése, továbbá a GDP deflátor növekedése is „kedvező” hatással volt a mutatókra. A tanulmány második része a hazai vállalati demográfia és jövedelmezőség alakulásával foglalkozik a járványügyi intézkedések kihirdetése utáni időszakban. Megállapítja, hogy az állami támogatásoknak köszönhetően a csődhullám elmarad, és a vállalati adósságállomány sem nőtt drámaian. A gazdaság teljesítményének megfelelően a jövedelmezőség azonban romlott, ez ugyanakkor a 2021-ben kedvező monetáris politikának köszönhetően nem okozott jelentős problémát. A kutatás a digitalizációs fejlettség vizsgálatával folytatódik, amelyben hazánk jelentősen el van maradva a többi EU-s tagállamtól. Ennek okán a digitális fejlesztések mára nem tekinthetők kitörési pontnak úgy, ahogy az egy évtizeddel ezelőtt volt, mivel a lemaradás ledolgozása már nem juttat előnyhöz (úgy, mint Észtországban), azonban ennek elmaradása biztosan hátrányos helyzetbe hozza a gazdaságot. Nem csak a kormányzati szolgáltatások, hanem az egészségügy, az oktatás informatikai fejlesztésének terén is égető problémák vannak. Az elemzés záró részében az EU karbonsemlegességi és egyéb környezetvédelemi törekvéseit értékeljük. Bár a Bizottság szándéka egyértelmű a zöld gazdaság és társadalom kialakítását illetően, a tagállamok többsége, tartva a kedvezőtlen gazdasági hatásoktól, inkább puhítani próbálja az EU-s terveket. A magyar stratégia, amely a zöld átmenet középpontjába részben az atomenergia, részben pedig a napenergia expanzióját állítja, továbbra is arra a feltevésre épül, hogy az orosz kapcsolatra (uránimport), illetőleg a kínai kapcsolatra (napelemimport) még jó ideig számítani lehet, ennek fenntarthatósága azonban az orosz-ukrán háború, valamint az EU Kínával kapcsolatos külgazdasági politikája miatt igencsak kérdéses.